Nem tudhatjuk, mit jelent királynak lenni. Valószínű, hogy szisztematikus felkészülés szükséges az uralkodáshoz. Olyan előre eltervezett munka, mint amilyet Szent István király végzett el, hogy fiát, Imre herceget felkészítse az uralkodásra. Aztán persze megesik, hogy a történelem homályából előcsörtet egy vadkan, hogy az uralkodói szándékot átírja.  
 

Salamon király 1058. évi koronázásáról nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a szertartás az ún. Egbert-ordó szerint zajlott. A szertartáson – a krónika 91. fejezetének tanúsága szerint – elhangzott az „Esto dominus fratrum tuorum” (Légy ma fivéreidnek) imarészlet is, amelyet az Egbert-szertartás szövege is tartalmaz. Az ordó ismeretét a 11. századi Magyarországon bizonyítja a 1080 körül írt nagyobbik Szent István-legenda is, melyben szerepel az ordó használata.

„Először, midőn a király kilép ágyasházából, egy püspök a következő imát mondja..."

„A Mánuel császár halála óta tartó békés állapot, melyet csak néha zavart egy-egy kisebb háború a tengerparton és a horvát−német határszélen, módot és alkalmat nyujtott a magyar királyok hatalmának a Kárpátok északi lejtőjén való megalapitására.”
Részlet Szilágyi Sándor A magyar nemzet története III. kötetéből. 

A magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról.