III. Béla és a bizánci császárság kapcsolatáról tudhatunk meg részleteket Moravcsik Gyula 1953-ban megjelent, Bizánc és a magyarság című könyvéből.  

"Béla herceg fiatalon, alig 13-14 éves korában került Bizáncba. Miután Mánuel császár korábbi fegyveres kísérletei a Magyarország feletti uralomért kudarcot vallottak, […] Mánuel felajánlotta Béla hercegnek leánya, Mária kezét s ezzel a bizánci trón örökösévé tette, viszont a magyar udvar átengedte neki Béla atyai örökségét, a horvát-dalmát hercegséget. A bizánci követség a császári udvarba vitte Bélát, ahol az Alexios nevet vette fel és despotes-i rangot kapott. […]

Mánuel akkor, amidőn Béla herceget udvarába hívta s örökösévé tette, nem politikai játékszerül tekintette őt, hanem benne valóban azt a személyt látta, aki a sok sikertelen kísérlet után politikája vezérlő motívumát, a régi római világbirodalom visszaállítását a görög-magyar únió által egykor legalább részben meg fogja valósítani. Szeme előtt tehát a görög-magyar únió reális terve lebegett. A fiatal magyar herceg, aki csaknem tíz évet töltött a görög udvarban, jó ideig abban a gondolatban nőtt fel, hogy egykor a római és magyar birodalom uralkodója lesz.

1169-ben azonban váratlan esemény következett be. Mánuelnek fia született, aminek következtében felbontotta Béla és leánya jegyességét, fiát tette örökösévé és Béla herceget felesége mostohanővérével, Chatillon Anna hercegnővel házasította össze. Béla ettől fogva csak kaisar-i rangot visel. 1172-ben Mánuel bizánci szokás szerint társuralkodóvá emeli fiát, aki szintén Alexios nevet nyert. Ugyanez év tavaszán meghalt III. István s a magyar követek eljöttek Béláért, aki visszatért hazájába s elfoglalta a magyar trónt.

Távozása előtt azonban Kinnamos szavai szerint „esküvel kinyilatkoztatta, hogy a császár és a rómaiak mindenkori érdekeit szem előtt fogja tartani". III. Béla mint magyar uralkodó esküjéhez híven a bizánci birodalommal a legszorosabb baráti kapcsolatokat tartotta fenn."