1241. április 11-én vívták a tragikus Muhi melletti ütközetet, melyben a IV. Béla király (ur. 1235-1270) vezette magyar sereg katasztrofális vereséget szenvedett Batu kán mongoljaitól, akiket helytelenül tatárokként szoktunk a magyar nyelvben azonosítani (pl. a tatárjárás kifejezésben; a tatárok valóban segédnépekként szolgáltak a mongolok alatt, de nem ők vezették a hordát).


Sík Sándor: Himnusz Szent Margitról
 
Mosogat a konyhán a királylány, Szívében az égi bárány.
Halat is tisztít, követ is súrol. Példát vesz a szelíd Úrtól.
Margit! Sápadtnak látszol, Sápadtan virágzol, Ugye, valaki vezet,
Valaki fogja a kezed, Szíved lánggal ég,
Jézus, Jézus a tiéd!


 „Mária-oltáron, nézd, nyugszik a sírban e három:
Béla, neje s herceg – örvendjenek ők az egeknek!
Míg lehetett, ült trónja felett a király hatalomban:
Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan.”
(IV. Béla király sírverse)



Garay János elbeszélő költeménye IV. Béláról

 

III. László királynak 1205 tavaszán bekövetkezett halála meghozta Andrásnak és Gertrúdnak a sóvárogva várt koronát s midőn 1206 őszén a Veszprémmegyében fekvő Biliege mellett vadászó király hírül vette, hogy a várva-várt első fiúgyermek megszületett a szülők keblét a legnagyobb megelégedés érzete töltötte el.