Sík Sándor: Himnusz Szent Margitról
 
Mosogat a konyhán a királylány, Szívében az égi bárány.
Halat is tisztít, követ is súrol. Példát vesz a szelíd Úrtól.
Margit! Sápadtnak látszol, Sápadtan virágzol, Ugye, valaki vezet,
Valaki fogja a kezed, Szíved lánggal ég,
Jézus, Jézus a tiéd!
Kihalt a város, sötét a föld és messze még az ég.
De nem magányos, akinek Jézus fogja a kezét.
Oltár előtt térdel a királylány, Nézi őt az égi bárány.
Hazája bűnét egymaga bánja, Hajnalig tart az imája.
Szegény királylány, magyar hazádért égő áldozat.
A bárány lakomáján a mérhetetlen boldogság fogad!
 

Városi István: Ének Szent Margitról
 
Magyarország gyöngye, Szent Margit királylány,
nézz e népre, láss e földre, hozzád sír fel árván.
Égre néző bűnös nemzet a mi magyar népünk,
Szűz Szent Margit engeszteld meg a jó Istent értünk.
 
Bánat könnye perdül klastromod porába,
új vezeklő ének zendül az egész hazában.
Égre néző bűnös nemzet a mi magyar népünk,
Szűz Szent Margit engeszteld meg a jó Istent értünk.
 
Hittel hallgatunk rád, hívó csillagunkra,
Magyar szentek magyar útját véled járjuk újra.
Égre néző bűnös nemzet a mi magyar népünk,
Szűz Szent Margit engeszteld meg a jó Istent értünk.
 
 
Dicsőült Szent Margit
 
Dicsőült szent Margit Istenszolgálója,
Alázatosságnak eleven példája,
Tisztaság, szegénység nyíló lilioma,
Engedelmes szép szűz, Árpádház virága.
 
Ki már kis leányként kolostorba léptél,
Felajánlva élted szép Magyarországért,
Földi hívságokat szívből megvetetted,
Nagyméltóságodat Jézus elé tetted.
 
Királylányok éke, Árpádháznak szentje,
Földi fényes pompát égire cserélted,
Liliom virágod a télben kinyílott,
Szűz lelked fényével az égbe felszállott.
 
Szép magyar királylány nemzetünknek szentje,
Könyörgünk tehozzád emléknapod ülve,
Nagy Magyarországot ne hagyjad elveszni,
Gonosz karmaiból segítsd kimenteni.
 
Árpádháznak éke, messze fénylő csillag,
Ki a sötétségben tündökölsz, mint szép nap,
Mutasd meg minékünk hol van az igazság,
S tedd, hogy befogadjon az örök boldogság.
 
Lőrincz Sarolta Aranka, Ipolybalog 2015.
 
 
Ady Endre: Szent Margit legendája
 
Vallott nekem a Nyulak-szigete
Regék halk éjén. Íme, a titok:
Királyi atyja klastromba veté
Legendák szűzét, fehér Margitot.
 
Álom-leány volt: egy fojtott sikoly.
Ájulva hullt egy durva szó miatt.
S robogtak a királyi udvaron
Hajrázó, vad, bozontos férfiak.
 
Nyugatról várt sokáig valakit.
Nem vad bajszú, lármás, mokány nagyúr,
Dalos, törékeny, halk fiú legyen,
Asszonyos, kósza, könnyes trubadúr.
 
Már régen várt s megbénult a szíve.
Zúgott a vár, prüszkölő, kún lovak
Hátán érkeztek hetyke magyarok.
Ő nem jött: egy csöndes álom-lovag.
 
Ő nem járt a Duna táján soha,
Egy halk dalú és halk csóku legény.
És Jézusnak áldozák Margitot,
Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén.


Pannóniában nőtt   (Árpád-házi Szent Margitról)
 
Pannóniában nőtt, teljes szép viola.
Jó magyar nemzetnek bíztató hajnala.
Szűz szent Margit, esedezzél
Nemzetünkért az Istennél,
Szép, magyar liliom!
 
Szigeti klastromban, nagy Duna mentében
Élt ez a királylány angyali szépségben.
Szűz szent Margit, esedezzél
Nemzetünkért az Istennél,
Szép, magyar liliom!
 
Testét sanyargatván Istennek áldozta,
Gyakorta éjjel is az Urat áldotta.
Szűz szent Margit, esedezzél
Nemzetünkért az Istennél,
Szép, magyar liliom!
 
Szőrövet kötöze gyenge derekára,
Gondot úgy visele üdvösség dolgára.
Szűz szent Margit, esedezzél
Nemzetünkért az Istennél,
Szép, magyar liliom!
 
Még ifjan magához az Isten felvette,
Az örök életben megdicsőítette.
Szűz szent Margit, esedezzél
Nemzetünkért az Istennél,
Szép, magyar liliom!
 
Lelkünk szép mécsese, fényeskedjél bennünk,
Hogy a szép szemérem ékítse ép lelkünk.
Szűz szent Margit, esedezzél
Nemzetünkért az Istennél,
Szép, magyar liliom!