"III. Béla mint magyar uralkodó esküjéhez híven a bizánci birodalommal a legszorosabb baráti kapcsolatokat tartotta fenn. Tudjuk, hogy egykori jótevőjét, Mánuel császárt fegyveresen is segítette. Amikor 1176 szeptember 17-én Mánuel a szerencsétlen myriokephaloni ütközetet vívja a szeldsukok ellen, seregében ott találjuk a magyar segédhadakat is, amelyek vitézül harcolnak.

1180 szeptember 24-én meghalt Mánuel császár s a következő években Bizánc egyik legkritikusabb korszakát élte át. Közvetlenül Mánuel halála után III. Béla megszállta Dalmáciát, melyről annak idején, amidőn Mánuel udvarába hívta és örökösévé tette, lemondott. Hogy erre vonatkozólag volt-e valamilyen megegyezése Mánuellel, nem tudjuk, de a történtek után teljes joggal tehette, hiszen az egykori magyar hódítás a magyar koronát illette Mánuel örökségéből.

A trónt a gyermek Alexios örökölte, akinek gyámja az özvegy császárné volt, de mellette még egy tizenkét tagból álló régenstanács is állott. Csakhamar feltűnt azonban Andronikos is, Mánuel unokatestvére, aki már életében is sok bajt okozott neki. Amikor azonban 1182 májusában Andronikos kezébe került a hatalom, III. Béla még a vérengzések megkezdése előtt felismerte a veszélyt. Megindította hadait Bizánc felé, ahol a zsarnok uralma nemcsak Mánuel családjának biztonságát, hanem a birodalom egyensúlyát is veszélyeztette.

Hogy III. Bélának ekkor még nem hódítás volt a célja, hanem csupán a bizánci trón biztosítása az özvegy császárné, illetve fia számára, azt legjobban bizonyítja az a tény, hogy a harcot Andronikos ellen egyenesen Mária császárné tudtával, sőt annak kérésére indította meg. Mánuel családját nem tudta megmenteni Andronikos bosszújától, de a bizánci birodalmat sem engedhette át a trónbitorló prédájául s ez utóbbi érdekében folytatta küzdelmeit Andronikos uralmának megdöntése céljából. A császárné és a trónörökös kivégzése után Mánuel egykori koncepciójának szellemében most már a trónt illetőleg saját személye lépett előtérbe. Célja elérésére egy váratlan esemény új lehetőségeket tárt eléje: 1184-ben meghalt a felesége s ő megkérte Mánuel egyetlen élő nőtestvérének, Theodorának a kezét. A konstantinápolyi synodos nem engedte meg, hogy Theodora Komnene, aki Andronikos Lapardas felesége volt és akit a tyrannus erőszakkal apácává nyíratott, szerzetesi öltözetét világival cserélje fel és feleségül menjen Magyarország királyához."

Folytatás következik...
Forrás: Bizánc és a magyarság (Moravcsik Gyula, 1953)