Nem tudhatjuk, mit jelent királynak lenni. Valószínű, hogy szisztematikus felkészülés szükséges az uralkodáshoz. Olyan előre eltervezett munka, mint amilyet Szent István király végzett el, hogy fiát, Imre herceget felkészítse az uralkodásra. Aztán persze megesik, hogy a történelem homályából előcsörtet egy vadkan, hogy az uralkodói szándékot átírja.  

 

Olyan rendszerszintű tudás, mint amikor a vállalatbirodalom örököse a cég postázójában kezdi a munkát, és halad felfelé a hivatali létrán.  Gazdaság, belügy, külügy, egyházügy, hadügy, az államapparátus hivatali működése… A II. Béla néven 1131. április 28-án a magyar trónra emelt Béla bizonyosan nem állt készen az uralkodásra.  De készen állt rá a szerb nagyzsupán lánya, Ilona.
Ilona az Árpád-házi királynék egyik legizgalmasabb nőalakja. A kor szokásainak és elvárásainak megfelelően a királyi házban született hercegkisasszonyok leginkább dinasztikus célokat szolgáltak: szerelem nélkül, gyakran gyermekfejjel kerültek a szülők nagypolitikai sakkjátszmájának tábláira. Kivették részüket a dinasztia öröklődésének munkájában, majd eltűntek a paloták távol eső szobáinak magányában.
Ilona nem ilyen volt. A kor szokásaihoz képest érett korban került eladósorba. Az okait nem tudjuk: a lehetséges okok regény vagy színdarab lapjaira kívánkoznak. Arról sincs tudásunk, hogy szép volt-e vagy csúnya. Annyi bizonyos, hogy összesen hat gyermeket szült a vak királynak, és ezzel a dinasztiának. 
Ilona uralkodásra született, és a sors megadta neki ezt: vak férje helyett uralkodhatott. Testvérét, Belus bánt a magyar hadak vezérévé neveztette ki, és nem járunk messze az igazságtól, ha azt hisszük, a vele a magyar udvarba érkezett szerb nemesség más tagjai is befolyásos pozíciókhoz jutottak. Béla eltűrte, hogy a pénzek hátuljára a sajátja mellett a királynő képe is felkerüljön. Ilona nevéhez fűződik az aradi várontás, amikor – a király tudta és beleegyezése nélkül, röviddel a királyi beiktatás után – Aradon lemészároltatta a magyar nemesség Kálmán-párti szárnyát. Ilona nevéhez fűződik az Árpádok korának legnagyobb mértékű pénzrontása is, amikor a pénzek méretét és ezüsttartalmát is csökkentette.
De a királynő legbeszédesebb emberi magatartása talán Bélán mérhető le. Nem tudjuk, mikor kezdett el inni a király. Talán már igen fiatalon, mert gyötörhették a vakult szemébe be-betörö álomképek, nyomaszthatta az örök éjszaka. Ha ez így van, akkor Ilona sokat tett azért, hogy a kezdetekkor ne legyen botrány egy alkoholista királyból. De az is lehet, hogy Bélát csak fokozódó magánya sodorta a borospalackok társaságába. Felesége pedig hagyta: élete vége felé (harminckét-harminchárom évesen!), Béla király már köznevetség tárgya volt saját udvarában: sunyi szolgák nevették és dongták körül, hátha leesik nekik egy-egy falucska a király adakozó kábulatában.
A történelem dokumentumok hiányában nem tesz igazságot Ilona dolgában, így nem tudjuk kellően árnyalni képét: ma erős, sikeres királynőként áll előttünk, akinek megadatott az, ami annyi más királynőnek nem: neve államformálóként maradt fenn az idők viharában.