II. István király halott. A számunkra teljesen ismeretlen Saul királyjelölt koronázásának előkészületei talán elkezdődtek, talán nem, amikor kitört a palotaforradalom.

​

És mintha ennek is az elhunyt király lett volna az oka. Saul szempontjából nem lett túl szerencsés, hogy a király, társadalmi bázisa erősítése céljából visszafogadta a vak herceget és annak híveit.  Béla hercegben lennie kellett valami többletnek, ami Saulból hiányozhatott. Később egyes források, éppen II. Istvánnal összevetve úgy írták le Bélát, mint olyan férfit, akiben Könyves Kálmán uralkodói képességei folytatódtak. Saul vesztére kell írni, hogy az életében kevéssé népszerű II. István jelöltjeként talán elve rosszul indult. Az is lehet, hogy a Béla herceg mellett pártot ütő urak egy része úgy gondolkodott, hogy egy vak király mellett sokkal nagyobb befolyást szerezhetnek az ország dolgainak intézésében, mint tehették azt az elhunyt király idejében – István ugyanis gyakorlatilag feloszlatta az országtanácsot. Antipátia, rokonszenv, személyes érdekek, véletlen és hirtelen elhatározás egyaránt felelősek lehettek a történet folytatásában.
Zavaros hetek következtek, melyek során a Saul körüli homály a halotti semmibe oszlott. II. István Zsófia nővérének Saul nevű fia lelépett az élet színpadáról.  A korona a vak hercegre szállt, akit 1113. április 28-án Felicián, korábbi erdélyi püspök, majd esztergomi érsek a Nagyboldogasszony bazilikában királlyá koronázott.
Időzzünk el egy pillanatig a helyzet lelki összetettségén: az élet-inga, amely a Béla herceg gyermekkorában brutálisan kilengett az egyik irányba, most teljes erővel lendült át a másikba, és bőkezűen adta vissza mindazt, amit egykor elvett: feleséget, családot, tekintélyt, anyagi bőséget … és most a királyi címet. Érzékeink közül a látás az egyik legmegbízhatatlanabb. Hatalmasra tágult lelki szemeivel vajon hogyan élhette meg Béla a királyfelkenés kifinomult lelki aktusát? Mi jelenthetett annak, akinek fejébe egykor tőr hegye mart, az, hogy most meg a fejére kerül a korona? Alig két éve múlt, hogy Pécsváradon felkereste őt a család ősi ellensége, István király, hogy békejobbot nyújtson, és magányából kihámozza. Alig másfél éve, hogy megnősült, és apa lett. És most itt a magyar királyság trónja. Egy ember, aki az élet árnyékos oldalán nőtt fel, hirtelen átkerült a napos oldalra. Fel lehet-e ezt dolgozni lelkileg ilyen rövid idő alatt?