Amikor a pogány kunok áttörték a gyepüket és a Meszesi-kapu felső részénél betörtek az országba, kegyetlenül végigprédálták a vidéket. Kirabolták a Nyírséget, elmentek egészen Bihar városáig. Rengeteg férfit, asszonyt és állatot vittek magukkal. Ellenállás nélkül keltek át a Lapos patakon, a Szamos folyón, majd a zsákmánnyal elvonultak.
Ekkor Salamon király, Géza és László herceg összeszedték seregüket, hogy gyorsan átkeljenek a Meszesi-kapun, mielőtt még a kunok a hegyeket elérték volna. Majd’ egy hétig várták Doboka városában a pogányok érkezését. Egy Francsik nevű kém jelentette a kun sereg közeledtét.
Az elbizakodott kunok kezdetben csak a tartalék seregüket akarták harcba vetni, de amikor meglátták a magyar seregeket, megijedtek és egy hegy csúcsára vonultak vissza. A magyarok itt, a kelés hegységen rohamozták a kunokat. László herceg mindjárt az első rohamban négyet is levágott a legerősebb pogányok közül.
Ám ekkor meglátott egy pogányt, aki felragadott a lovára egy magyar lányt és elvágtatott vele. László, nem törődve a sérülésével, megsarkantyúzta Szög nevű paripáját és a beretvált fejű pogány után vágtatott. Szélsebesen üldözte a kunt, már csak egy lándzsa hossz választotta el tőle, de sehogy sem tudott közelebb férkőzni, mert a lova nem bírta az iramot. Odakiáltott hát a magyar lánynak, hogy rántsa le a kunt a lóról az övénél fogva. A lány így tett, így mindketten a földre kerültek. László herceg rátámadt a rablóra. A lány ugyan könyörgött neki, hogy ne ölje meg a kunt, de László elvágta az inát és leölte. A csatában a király serege és a herceg nagy győzelmet arattak, s az elrabolt keresztényeket kiszabadították.