A kunok éppen Kolozsvárt támadták, a magyar csapat azonban megfutamította az ellenséget. Menekült a sok tar fejű kun, ki merre látott. A magyar vitézek meg utánuk, irtották a pogányokat.
Ám ekkor a kunok vezére cselt eszelt ki. Kibontotta az iszákját és a rabolt kincsekből marékszámra szórta az aranypénzt az üldöző magyarok elé. Ezt látva a többi kun is követte a vezért. Valóságos aranyesővel árasztották el az üldözőket. Nem voltak restek a magyar vitézek, leugrottak a lóhátról a szerteguruló kincsek után. László király hiába bíztatta fiait a további harcra, nem törődtek már a pogányok üldözésével, a csengő arany szebben beszélt, nem hallgattak azok a királyi szóra.
László ekkor megint az Úrhoz fordult:
- Uram, te segíts meg, hiszen éretted harcoltam.
Újabb csoda történt. Isten a kunok földre szórt aranyát egytől egyig kővé változtatta. E vidéken sokáig mutogatták a különös köveket, amit a nép Szent László pénzének nevezett.