A gonosz Vid ispán tanácsára Salamon király a hercegek ellen támadt. Míg László Oroszországba ment segítségért, Gézát Tokajnál megverte a király. Géza átkelt a Tiszán és találkozott a nagy csapattal érkező Lászlóval. A királyi sereg Rákoson szállt meg, míg a hercegek Vác mellett ütöttek tábort. Egyik reggel, amikor a hercegek lóháton tanácskoztak azon a helyen, ahol később Szent Péter apostol kápolnája állott, éppen azt fontolgatták, hogy miképpen harcoljanak.
Amint ott tanácskoztak, világos nappal mennyei látomás jelent meg Szent Lászlónak. Az pedig így szól bátyjához, Géza herceghez.
- Láttál-e valamit?
- Semmit – felelte a herceg.
Így szólt ekkor Szent László:
- Amint tanácskoztunk, az Úr angyala leszállott az égből, kezében aranykoronát hozott és a fejemre helyezte. Nyilvánvaló tehát, hogy győzni fogunk Salamon felett, aki számkivetve elmenekül majd az országból, s a koronát az Úr neked adja.
Géza herceg így válaszolt:
- Ha az Úristen velünk lesz és győzelemre segít bennünket, templomot építek e helyen Szűz Máriának.
A látomás megvalósult. A hercegek csapatai Cinkota mellett, a mogyoródi dombon súlyos vereséget mértek Salamon királyra, aki megfutamodott, s a magyarok kívánságára Gézát Székesfehérváron királlyá koronázták.
 
Később visszamentek a látomás helyszínére. Amint Vác alatt tanakodtak, egy szarvas jelent meg előttük, szarvain égő gyertyákkal. Amikor megpillantották, egyből futásnak eredt. Az erdőben azon a helyen állt meg, ahol a monostort később felépítették. A vitézek nyíllal rálőttek a szarvasra, de nem találták el. A Dunába ugrott előlük, soha többé nem látták.
Szent László így szólt:
- Nem szarvas volt az, hanem Isten angyala. Ahol a lábát megvetette, azt a helyet jelölte meg számunkra, hogy Szűz Mária templomát felépítsük.
Így is lett. Sőt, az első látomás helye sem maradt épület nélkül. A hercegek rendeletére kápolnát emeltek itt Szent Péter tiszteletére.