László király seregével az oroszokat üldözve olyan kies tájra jutott, ahol több napi járásra se embert, se állatot nem találtak. Látta, hogy katonái éheznek a pusztaságon, elvonult hát egy félre eső helyre, térdre rogyva könyörgött az Úristenhez. Az Úr meghallgatta szavát, s amikor László felemelkedett, rögtön csoda történt. Egy sereg szarvas, őz és bivaly közeledett a pusztában. Csodálkoztak a katonák, mert a nagy állatsereglet szelíden közeledett. Mindjárt hálát adtak az Úristennek, de a királynak is.
 
Máskor Döbröd közelében vonult a sereg és epesztő szomjúság kínozta a katonákat. Kínjukban kiáltozni kezdtek. A tatárok vezére is meghallotta e kiáltozást és gúnyosan kérdezte László királytól:
- Miért bőgnek ennyire a katonáid?
- Mert veled akarnak megütközni – felelete László.
Az ütközet előtt a király Istenhez fohászkodott, hogy elepedt katonáit felüdítse. Isten most is meghallgatta könyörgését. Bőséges forrás fakadt lova patkójának nyomában. A friss víz a katonákat felüdítette. Vize azóta sem apadt el, ki nem száradt. A forrást a nép ma is Szent László kútjának nevezi.
 

Horváth Laura, Tóth Zsuzsanna és Járossy Jázmin rajzai