Sok színházban tevékenykedett az ország minden területén, köztük a Nemzeti Színházban és a Veszprémi Petőfi Színházban is. 1989-ben ő hívta életre a Kapolcsi Művészeti Napokat, melyet 1996 óta Művészetek Völgyeként ismerhetünk. Az idei évben a Koronázási Szertartásjáték egyik zeneszerzőjével, Márta Istvánnal beszélgettünk.

 
Milyen szépséget, kihívást lát a Koronázási Szertartásjáték zenéjének megkomponálásában?
Szeretek a történelemben „kutakodni”. Sokat foglalkoztam a longobárdok, a rómaiak és az Árpád-háziak történetével, hisz választott falum – Kapolcs – mindhárom történelmi korhoz erősen kapcsolódik. A Mandel Quartet csembalistája és ütőhangszereseként rendszeresen játszottam középkori zenei anyagok feldolgozását is, a múlt században pedig Szörényi Levente felkérésére én hangszereltem az István, a király szimfonikus részeit. Nagyszerű dolognak tartom Székesfehérvár „vállalását”, hogy évente emléket állít egy-egy királyunknak. Persze nem minden városnak adatik meg az a rendkívül gazdag történelem, amely erre a rangra emelte a települést.
 
Jelenleg min dolgozik még, milyen feladatai vannak ebben az időszakban?
Október végére szeretném befejezni szimfonikus zenekarra, kórusra, szólistákra és multimédiás eszközökre komponált oratóriumomat.
 
Milyen a Szirtes Edinával való közös munka? Hogyan tudták megosztani a feladatokat?
Mókus – ahogy a szakmában nevezik – rendkívüli tehetséggel „megáldott” zeneszerző és előadóművész, aki minden műfajban teljes nyitottsággal és szívvel van otthon. Közös „anyanyelvet” beszélünk a szó szoros és átvitt értelmében. A 28 rövidebb-hosszabb tételt felosztottuk egymás között, de természetesen „összedolgozunk”, rendszeresen konzultálunk egymással.  
 
Mi inspirálja az alkotást ennek a történelmi, liturgikus játéknak a témájában? A középkori zenének milyen kötött motívumai, sajátosságai vannak?
A szakralitás igen erős „indíttatás” és a zene mindig is erősen hozzátartozott ehhez a fogalomhoz, akármelyik történelmi időszakról van is szó. A középkor magyar zenéjéből szinte semmi sem maradt fent, a joculátorok, az igricek valahai énekeit a régi stílusú dallamokból, balladákból tudjuk visszaidézni. A mi előadásunkban szeretnénk a közönséget olyan időutazásra hívni, amelyben egyéb zenei korokat is „megidézünk” és természetesen élünk a 21. század technikai eszközeivel is.
A nagyzenekari hangzás mellett „élő” kórus és kamaraegyüttesek, szólisták is közreműködnek a szertartásjátékban. Szirtes Edina maga is közreműködik: énekel a darabban és vonós hangszereken is játszik majd.
 
A színházi világ nem ismeretlen ön számára, hiszen az ország számos teátrumában dolgozott már. Hogyan fogadta Szikora János rendező felkérését?
Jánossal főiskolás korunk óta ismerjük egymást. Brobo együttes néven független színházi csoportot is alakítottunk a 70-es években, majd sok rendezéséhez komponáltam zenét. 2010-ben – az általam vezetett Új Színházban – művészeti vezetőként volt a „társam”, ezért a felkérésre azonnal igent mondtam. Az elmúlt években Horváth Károly zeneszerző barátom volt az előadások zeneszerzője. Tavaly elhunyt, egy kicsit az ő iránti tisztelet miatt is vállaltam a felkérést.