Az igazán látványos Koronázási Szertartásjátékban Könyves Kálmán fiát, II. Istvánt Sághy Tamás, a Vörösmarty Színház művésze alakítja. A produkció kapcsán vele beszélgettünk
 

A próbákat még nem kezdtük el, de már elolvastam a szövegkönyvet. Különböző forrásokból próbálok tájékozódni mind a személlyel, mind pedig a korral kapcsolatosan. A próbafolyamat ideje alatt fog kialakulni egy konkrét kép bennem, amit meghatároz majd a rendező elképzelése, a kollégákkal való közös munka, és a látvány-jelmez is sokat fog segíteni. Mindenképp a magyar történelem egyik olyan epizódjáról van szó, ami izgalmas.

Még nem jártam ott, de már most látatlanban is azt mondom, hogy a játékot és a történet elmesélését jelentősen támogatni fogja.

Örültem neki. Azt tudtam, hogy II. Istvánt gyermekként koronázták királlyá. Nagy teher lehetett számára olyan fiatalon, hogyan tud képviselni egy országot, abban a hatalmi rendszerben mi az ő szerepe, hogy jó király lesz-e, vagy sem. Szerintem erős önértékelési problémával is küzdhetett. Nyilván megpróbált a maga módján jó uralkodó lenni, de egy rendkívül sérült személyiségről van szó. Gyerekkorunkból mindannyian rengeteg sebet hozhatunk magunkkal. Azok véres évszázadok voltak, hullottak az emberek körülötte. Nem csoda, ha a személyisége is ezektől a hatásoktól vezérelve fejlődött.

Szerintem  érdekes és tanulságos a saját történelmünkkel szembesülni. Leszámítva a kor sajátosságait, a hatalomhoz való viszonya az embernek mindig megragadó – akár él a hatalomgyakorlás lehetőségével, akár nem. Az, hogy milyen döntéseket hoztak anno és milyen elgondolásból, mindig nagyon figyelemfelkeltő. Legfőképp ezt tudnám kiemelni. Az élményt persze megfűszerezve tapasztaljuk meg, hiszen a színház azért mégsem egy történelemóra. Kicsit talán közelebb tud kerülni az ember egy adott uralkodó történetéhez, ha látja a félelmeit, érzelmeit, motivációit és a döntései okát. Talán ennek a két tényezőnek az összehozása a legbámulatosabb a számomra.