Az idei Koronázási szertartásjáték egy nagy színházi eposz első állomásaként a tánc, a szöveg és a zene közös nyelvével meséli majd el László király történetét.
Horváth Károly zeneszerző ismét heroikus munkát végzett.
Saját zeneszerzői fantáziáját ötvözte azokkal a rendkívül gazdag egyházi és népzenei hagyományokkal, amelyek a László-kultuszhoz tartoznak.
 

Mi történt Önnel a tavalyi beszélgetésünk óta?

Nagyon sokat dolgoztam a budapesti Nemzeti Színházban, Nagyváradon, Debrecenben, Szegeden és Zalaegerszegen is. A Thália Színházban Bereményi Géza Kincsem című ősbemutatójához írtam zenét. Az ezeken a kiemelkedőbb felkéréseken túl megmaradó időmet a családommal töltöttem.


Az első Koronázási szertartásjátékot élete egyik legkomolyabb megrendelésének tekintette. Hogy készült az idei előadásra?

Nagyon boldogan csaptam bele és ugyanolyan nagy örömmel végeztem a munkát. Izgatottan vártam a folytatást, mert általában beigazolódik Mick Jagger, a Rolling Stones vezetőjének híres mondása: „Egy első lemezt még összehoz az ember, de egy másodikat már sokkal nehezebb.” Először még nincsenek tapasztalatok, nincs veszélyérzet, de másodszor már van. A közönségnek is vannak másodjára elvárásai, azokat is tudomásul kell venni, igazodni kell hozzájuk.
 
Az első Koronázási szertartásjáték első próbáján
 


Továbbra is a középkorban járunk. Megmarad a gregorián hangzásvilág? Milyen zenékre számítsunk László koronázási szertartásjátékában?

Úgy érezzük, megteremtettünk egy olyan szertartást, aminek lehetnek visszatérő motívumai. Annak idején is voltak ismétlődő zenei elemek, mi is azt szeretnénk, hogy a szertartásjátékunknak hagyományai legyenek, ezért néhány zene visszatér az első előadásból. Nekem személyes izgalom is ez, hiszen idén a kilencéves kislányom is tagja lesz a kórusnak. Boriska a budapesti Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában tanul, minden nap gyakoroljuk vele az „Agnus Dei”-t, amit a gyerekek idén újra énekelni fognak.
Természetesen rengeteg az újdonság. Sokkal több a gregorián és megjelenik egy speciális népi hangzás. Számos régi, hagyományos Szent László-ének maradt fent, amiket különféle előadásmódban felhasználhatunk. Ezek a régi, strófikus dalok gyönyörűek, de nem biztos, hogy arra íródtak, hogy 3 500 ember előtt többször is elhangzódjanak. Olyan köntösbe kellett öltöztetni őket, hogy ma is élvezhetők legyenek.

 
 
Különleges lehet ez az előadás, hiszen a főhőse szülővárosának ikonikus alakja.

Valóban kedves gyermekkori emlékek fűznek a váradi székesegyház előtt álló Szent László-szoborhoz. Már tavaly tavasszal jeleztem Szikora János igazgató úrnak, hogy idén Nagyváradot is be kellene vonni a szertartásjátékba, merthogy Nagyvárad Szent László városa. Ezzel az ötlettel kereste fel a fehérvári színház vezetősége Czvikker Katalint, a nagyváradi Szigligeti Színház főigazgatónőjét. Ennek köszönhető a zenekari együttműködés és az, hogy az előadásban váradi gyerekek, táncosok és színészek is szerepelnek majd.


Kikkel dolgozik együtt?

Idén is különleges az apparátus. A Kneifel Imre által vezetett gyermek- és vegyes kórus mellett lesz egy kiszenekar, valamint felvételről közreműködik a Nagyváradi Filharmonikus Zenekar. Fő kisegítőm, úgymond zenei mindenesem továbbra is Gáspár Álmos, a hangmérnök Szabó Miklós, a zenekari felvételeket Jankó Zsolt vezényelte.
A kis zenekarom idén új felállásban zenél és lényegesen nagyobb lesz a feladata. A zalaegerszegi ifjabb Horváth Károly – akihez rokoni szálak nem fűznek, de miattam vette fel az ifjabb elnevezést – fantasztikusan jó tekerőlantos, nagyszerűen játszik kobzon és brácsán. Szabó Zoltán, Magyarország egyik legjobb fúvósa tárogatón, népi fúvós hangszereken fog közreműködni.
A historikus dalok énekese Vakler Anna lesz. Őt személyesen nem ismerem, egyelőre csak a kottákat küldözgetjük egymásnak, együtt még nem muzsikáltunk. Izgalmas találkozás lesz.
Idén is itt lesz Benedekffy Katalin, aki úgy látszik, a koronázási játékok egyik kedvence lett. Ősszel a Lear király bemutatóján voltam Székesfehérváron. Az utcán haladva a színház felé vadidegen emberek állítottak meg, akik megismertek, de nem azt kérdezték, hogy én írom-e a zenét jövőre is, hanem azt, hogy Benedekffy Katalin ott lesz-e. A színházban is nagyon sokan érdeklődtek felőle, Katóka rendkívüli népszerűségre tett szert. Megkockáztatom, ami a zenét illeti, ő az egyik visszatérő sztárja a Koronázási szertartásjátéknak.
 
Farkas Rózsa cimbalomművész, Gáspár Álmos, Horváth Károly és Benedekffy Katalin
a Koronázási Ünnepi Játékok országos sajtótájékoztatóján


Tavaly ilyenkor „az utolsó kanyarba kezdtünk befordulni”. Ha megmaradunk a 400 méteres síkfutás hasonlatánál, most hol állunk?

Pontosan ugyanott vagyunk. A hangfelvételek nagyon jól sikerültek, a zenei csapat holnap fog egy utolsó vágásra, ahogy a filmes világban mondják, final cut-ra találkozni. Végighallgatjuk az összes felvételt, mindhárman véleményezzük és átadjuk a zenészek által felajánlott végső vágást Szikora János rendező és igazgató úrnak. Rendkívül gálánsak voltak Nagyváradon, nagyon komoly zenekart kaptam, majdnem a dupláját, mint a múlt évben. Ez jól hallható a felvételeken. A kiszenekarnak vasárnap lesz a nagy és izgalmas találkozása, amikor elkezdjük Székesfehérváron a második Koronázási szertartásjáték próbáit.
 
Hangolódjanak rá a Nagyváradi Filharmonikus Zenekar felvételeiből készült összeállítással:
 
Gyöngyösi Tímea