Laszkarisz Mária szerepében Kubik Anna lép színre, aki Székesfehérváron járt gimnáziumba és a Vörösmarty Színház színpadán is gyakran megfordult. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő szerint a tatárjárás után az országot újjáépítő IV. Béla az egyik legjelentősebb az Árpád-ház uralkodói között.
Olvastam egy interjúban, hogy Fehérvár a szíve csücske. Itt járt gimnáziumba és itt látta 14 évesen, élete első színházi előadását, ami meghatározó élménye volt. Mi a kedvenc helye Székesfehérváron?
Telekis voltam, angol tagozatra jártam, szuper osztálytársaim voltak, sokan ma is Fehérváron élnek, tanítanak, orvosolnak… Büszke vagyok rájuk, s mindig nagy öröm, ha találkozhatunk! Többször megleptek már azzal, hogy megnéztek a színházban, például a Bizáncra is így jöttek el a Vörösmarty Színházba, melyet Bagó Bertalan rendezett. Amikor én itt kollégista voltam, a Szent István téren laktunk, a mai Levéltár helyén, ezért itt nagyon szeretek sétálni, s a környező kis utcákban is! Kedvencem a Fő utcai könyvesbolt is, hisz két évet itt dolgoztam érettségi után. Persze, a Vörösmarty Színház a legszebb nekem a városban, annak idején a kakasülőn volt a helyem, amikor csak elengedtek a szigorú lánykollégiumból, odarohantam előadásokat nézni. Akkoriban még befogadó színház volt, gyönyörű előadásokat láttam itt, minden műfajban.
 
Látta már valamelyik szertartásjátékot az elmúlt években?
Sajnos nem volt módom rá, ezért is várom nagyon most az előadásokat. Mindig volt egy kis átfedés a csomortáni Varga Sándor Verstáborral, ahová fehérvári és határon túli magyar középiskolásokkal megyek minden nyáron. Mikor onnan hazaérkeztünk, már folytak a próbák a Nemzeti Emlékhelyen. Kicsit vágytam is már rá, de meg kellett várnom, míg hívnak, nem vagyok egy nyomulós-jelentkezős típus.
Hogy fogadta a felkérést? Mi volt az első gondolata?
Mikor Szikora János igazgató úr felhívott, nagyot dobbant a szívem, íme, újabb csoda, hogy időről időre visszafordulhat a szakmai életem Székesfehérvárra, ahonnan egykor olyan nagyon vágyakoztam a világot jelentő deszkákra! Mikor diákéveimet töltöttem itt, egyáltalán nem volt lehetőség arra, hogy ez a gyönyörű, szakrális múltú, történelmi város felmutathassa múltját, melyre joggal lehet büszke! Izgalmas végig gondolni, hogy alkotmányos nemzetté válásunk ezen a helyen történt, majd miután az egész országot végig dúlta a kegyetlen tatárhad, hogyan menekült meg a kegyetlenségektől Fehérvár, a tavaszi olvadás után ingoványossá változott, a várost körülölelő mocsárnak köszönhetően… pedig a királysírok kincsei nem akármilyen vonzerőt jelenthettek a mohó és kegyetlen ellenségnek.  

Milyennek képzeli el szerepét, Laszkarisz Máriát?
Laszkarisz Máriáról nem sok mindent tudtam, talán csak annyi maradt meg bennem a régebbi tanulmányokból, hogy a visegrádi Fellegvár az ő kívánságára épült fel. Saját, otthonról hozott ékszerei árából építtette, apácalánya, Margit és közössége számára, valamint a helyieknek szánta a tatárok dúlásai ellen menedéknek. Egész biztosan áldozatos asszony volt, állhatatos, istenfélő, hisz tíz gyermeke közül szentek és boldoggá avatottak kerültek ki, ez nem lehetett a véletlen műve! Messze földről kislányként került magyar földre, a kisázsiai, nikaiai császárlány, II. András dinasztikus kapcsolatokon nyugvó politikai szempontjai nyomán, de Bélával olyannyira megszerették egymást, hogy ötven évig éltek hűséges házasságban együtt. Pedig mind magánéletükben, mind az ország életében zivataros idők jártak uralkodásuk ideje alatt. Az esztergomi ferences templom oltára előtt nyugszik – ha jól tudom.
 
Általában szeret szabadtéren játszani? Mi a legnagyobb különbség a színész számára egy szabadtéri és egy nagyszínpadi előadás között?
Fiatal színésznőként rengeteget játszottam szabadtéri színpadokon, főként Gyulán, s Kapolcson a kezdeti években. Gyulán a Nemzeti Színház gyakran játszott, de más színházból jött kollégákkal is lehetett itt együtt szerepelni, ez is nagy öröm volt számomra. Többek között Sík Ferenc, Jancsó Miklós és Darvas Iván is rendezett itt engem. Legszebb emlékem talán a Szent Johanna, ahol a szabad ég alatt imádkozhattam, s addigra a viharsarki időjárás mindig megszelídült, akármekkora égzengésben is kezdtük a darabot. Kapolcson azt szerettem legjobban, mikor házi állatokkal népesítettük be a színpadot (Karnyóné, rendezte Csiszár Imre), s a tyúkok, a kakas, a szamár, a pulyka is bele-beleszólt a játékba, kikövetelve a figyelmet, s mindig hangos tetszést aratva a nézőtéren. Boriskát játszottam, s a kapolcsi gyerekek (Márta István szíves közlése alapján) sokáig úgy rikkantgattak, ahogy én a szerepem szerint akkor. A legnagyobb félelem szabadtéri előadások alkalmával a szétszórt figyelem, mert óhatatlanul sok zavaró tényező is kerülhet a színpad közelébe. Nem könnyű játszani a szabad ég alatt. Intim kapcsolat sem tud létrejönni, csak legfeljebb a mai egyedi technikák alkalmazásával.
 
A Koronázási Szertartásjáték a szabadtéri előadások sorában különleges helyet foglal el, a témája, a formája és a helyszíne miatt is. Hogyan készül a próbafolyamatra?
Először is nagyon bízom a rendezőnkben, Szikora János rendezőként óriási kedvvel, s biztonsággal alkot ilyen nagy formátumú színházat, amire csak kevesen képesek! Ennyi embert mozgatni nagy kihívás, a szakralitás, a különleges történelmi hely szelleme is tudom, mennyire fontos számára, ehhez próbálok majd igazodni. Az erdélyi verstáborból érkezek a próbákra, feltöltődve a Csíki-medence fenséges fenyveseinek levegőjével, de rám ragad a büszke székely emberek s a versszerető fiatalok lelkesedése is.
 
Már olvasta a szövegkönyvet, mit érez a legnagyobb kihívásnak az előadás kapcsán?
Az a legnehezebb, hogy ez nem egy hagyományosan felépített színházi előadás, hisz szertartásjátékot mutatunk be, nincs mód a szokott jellemábrázolásra, epizódokat, történelmi helyzeteket fogunk felvillantani, jelzésértékűen. Jelenlétünk inkább szimbolikus lesz, képet adva a magyarság megmaradása szempontjából rendkívül fontos és nehéz korról.