Az elmúlt években új megvilágításba került II. András személye és uralkodása. Sokáig milyen kép élhetett a fejünkben II. Andrásról?
– Előrehaladt a II. András kutatás, hiszen mégis csak egy nagy Árpád-házi uralkodóról beszélünk. A magyar államiságot és közjogiságot alapvetően meghatározó, átformáló magyar király alakjához számos fél igazság és csúsztatás is tapad.  Például, hogy egy fékezhetetlen pazarló. Igaz ugyan, okleveleinek némelyikén ez állt: a királyi adakozás legjobb mértéke a mértéktelenség. Kortársait, udvartartását bizonyosan sokkolta, ahogy egyetlenegy tollvonással falvakat, hegységeket ajándékozott el, majd visszavett kénye-kedve szerint. A látszólag esztelen cselekedet mögött azonban a királyi mozgástér növelésének szándéka húzódott. Szemére vetették azt is, hogy hagyta a fejére nőni saját első feleségét. Valóban együtt kormányozták az országot. De hát Gertrúdban megvoltak az uralkodói képességek, még akkor is, ha ezt egy alapvetően maszkulin kortárs környezet nehezen tolerálta. Egy András-féle nyitott személyiségnek természetes lehetett, hogy feleségével megossza közjogi életét is. Nem értették, így alakulhatott ki a vagyont elherdáló, a feleségét a fejére nőni hagyó gyengekezű álmodozó uralkodó kép II. Andrásról. Nem segített ezen kép kialakulásában Katona József Bánk bánja sem, ahol az utolsó felvonásban beérkezik egy nagyon töprengő, döntésképtelen, tétova uralkodó.

Ezzel szemben a valóságban mi a helyzet?
– Az az igazság, hogy a magyar trónra – amely akkor Európa egyik meghatározó állama volt – akárki nem ülhetett. A trónját képes volt 30 éven keresztül megőrizni, így mindenféleképpen bírhatott azokkal a készségekkel, amikkel csak a legnagyobb uralkodók bírtak. II. Andrást nem is igazán álmodozónak, hanem ízig-vérig modern személyiségnek látom. Nagy vagyona birtokában hihetetlen módon érdekelték a kora Európájának főbb áramlatai, tisztában volt az európai politika változásaival.

Olyan megérzései voltak, amiket csak néhány száz évvel később követett a magyar közjogi élet. Ilyen volt a Székesfehérvár szempontjából kulcs fontosságúnak számító Aranybulla, amelyre sem akkor, sem később nem találunk példát, hogy egy uralkodó tejhatalmát az ő szabad akaratában szétosztja és korlátozza. A történelemtudomány most kezd el arról értekezni, hogy az nem az elherdálása volt a királyi kincstárnak. Valójában a király körüli erőviszonyoknak egy nagyon új szemléletű újraosztása volt. Ezzel növelte mozgásterét és kevésbé volt kiszolgáltatva a vazallusainak. IV. Bélának tulajdonítjuk az átfogó magyar városépítő politikát, de ennek az alapjait II. András tette le. Ha röviden össze kellene foglalnom mindazt, amit az elmúlt egy évnyi felkészülés során róla leszűrtem, akkor három dolgot említenék: a mozgástér igényét, a pénzügyi forrásigényt, és az Időt. Ez utóbbi elengedhetetlen a tevékeny és termékeny „álmodozáshoz”.

Emberi oldalát hogyan jellemeznéd?
– Szerelmes lélek volt, világ életében szerelemből nősült. Három teljesen különböző karakterű feleséget választott magának. Meráni Gertrúd egy határozott, saját politikai ambíciókkal bíró szépasszony volt. Második feleségéről, Jolántáról nem tudunk semmit azonkívül, hogy mellé temetkezett, ami jelzésértékű. Vagyis Andrásban megvolt a képesség arra, hogy visszavonuljon a családi körbe, és ott szépen tudjon élni. A harmadik asszonya, Estei Beatrix egy gyönyörű fiatal lány volt, aki idős korában, ereje vége izzította fel a szívét.
Ne felejtsük el, ez az a korszak, amikor az építészet, a művészettörténet nagy változás előtt áll. A román stílust lassan felváltja a gótika: szellemiségében meghittebb és mégis elmélyültebb létezési formáról van szó. Ez teljes mértékben illik a rendkívül érzékeny lelkületű, határozott elképzelésekkel bíró öntörvényű uralkodóra. II. Andrást olyan embernek kell látni, aki felszabadult elmével, nyitott szívvel és lélekkel, a hétköznapok robotja fölött szabadon, álmodva élte az életet. Olyan személyiségtípust testesít meg, amelynek nem találjuk párját az Árpád-házban.