Az idei Koronázási szertartásjáték címszereplőjét, III. Bélát hívja életre a színpadon Hirtling István. A színésszel a feol.hu újságírója készített riportot.
III. Béla, a nyugalom királya - Hirtling Istvánnal beszélgettünk a koronázási szertartásjáték és az ünnep üzenetéről.
- Az országnak nagyon fontos, hogy a történelmi ön- és előképét feldolgozza. A rendszerváltás előtt mélységesen agyon volt hallgatva, el volt söpörve a figyelem homlokteréből a középkori Magyarország és az egész államalapítás ünnepe - mondta Hirtling, aki szerint az országnak az elmúlt évtizedekben, s talán még most is feladata újra megtanulni, hogyan ülje meg nagy ünnepeit, s miként tanulja meg újra a saját történelmét. A színművész vallja, nem csupán a magyar, hanem a teljes európai történelem számára fontos, hogy mi történt egykoron a Kárpát-medencében, Magyarországon.
- Ezek a példázatok, a trónra lépési történetek a mai napig hordoznak üzeneteket és érvényes tartalmakat, s jó, ha ezzel évente újra és újra szembesülhetnek a nézők.
Arra a kérdésre, hogy milyen király volt Béla, ekképp felelt a színész.
- Az előadásban Béla így beszél Anonymushoz: "A késeiek, hogyha olvassák az évkönyveidet, azt mondják majd, hogy élt Pannóniában egy gyáva király, aki nem akart háborúkat vezetni, nem akart új tartományokat szerezni, csak ült békében, elég volt neki a régi." Ez a mondat magában hordozza azt a békevágyat, nyugalomvágyat, amelyet a bizánci udvarban nevelkedett király személye megtestesített. Béla nagyon sokat láthatott abból, hogy milyen az állandó harcban állás. Amikor őt Manuel a háttérből a magyar trónra segítette, egy prosperáló ország élére került. A meglévő harmóniát kellett megerősítenie, és közben úgy vezetni az országot, hogy az emberek a boldogulásban keressék a jövőképet, ne az állandó harácsolásban, harcban - beszélt az előadásról a színművész.
A Nemzeti Emlékhely fölött kialakított hatalmas színpadon az óriásbábok is felsorakoznak majd, mellettük cirkuszművészek akrobatikus mutatványai szemléltetik, s egyszerre feszegetik az emberi teljesítőképesség határait. Díszletül a magyar és a bizánci korona ötvözete szolgál majd. Mindezek grandiózussága alatt eltörpülhet ember, színész, vetettük fel Hirtling Istvánnak.
A színművész úgy véli: az előadásnak valóban nagy kihívása, hogy pontosan érzékeltesse a nézők számára azokat a rendkívül személyes momentumokat, amikor a leendő király megnyilvánul az esztergomi érsekkel, beszél az ellene törő édesanyjával.
- A személyes hangot, a személyességet nem szabad, hogy elpusztítsa ez a tér - emelte ki.
Ennek érdekében ez alkalommal is segít a modern technika a szertartásjátéknak. Négy nagy kivetítőn, közeli képeken láthatják majd a nézők a szereplők arcjátékát.
- Amikor ilyen lehetőség nem volt, egy ekkora térben széles gesztusok, nagy hangerő, erős mimika kellett, hogy jellemezze a színészek játékát. A kameráknak köszönhetően immár ebben az óriási térben is meg tudjuk védeni a személyességet - tette hozzá Hirtling István.
Az eredeti cikk ezen a linken érhető el. Szerző: Majer Tamás
- Ezek a példázatok, a trónra lépési történetek a mai napig hordoznak üzeneteket és érvényes tartalmakat, s jó, ha ezzel évente újra és újra szembesülhetnek a nézők.
Arra a kérdésre, hogy milyen király volt Béla, ekképp felelt a színész.
- Az előadásban Béla így beszél Anonymushoz: "A késeiek, hogyha olvassák az évkönyveidet, azt mondják majd, hogy élt Pannóniában egy gyáva király, aki nem akart háborúkat vezetni, nem akart új tartományokat szerezni, csak ült békében, elég volt neki a régi." Ez a mondat magában hordozza azt a békevágyat, nyugalomvágyat, amelyet a bizánci udvarban nevelkedett király személye megtestesített. Béla nagyon sokat láthatott abból, hogy milyen az állandó harcban állás. Amikor őt Manuel a háttérből a magyar trónra segítette, egy prosperáló ország élére került. A meglévő harmóniát kellett megerősítenie, és közben úgy vezetni az országot, hogy az emberek a boldogulásban keressék a jövőképet, ne az állandó harácsolásban, harcban - beszélt az előadásról a színművész.
A Nemzeti Emlékhely fölött kialakított hatalmas színpadon az óriásbábok is felsorakoznak majd, mellettük cirkuszművészek akrobatikus mutatványai szemléltetik, s egyszerre feszegetik az emberi teljesítőképesség határait. Díszletül a magyar és a bizánci korona ötvözete szolgál majd. Mindezek grandiózussága alatt eltörpülhet ember, színész, vetettük fel Hirtling Istvánnak.
A színművész úgy véli: az előadásnak valóban nagy kihívása, hogy pontosan érzékeltesse a nézők számára azokat a rendkívül személyes momentumokat, amikor a leendő király megnyilvánul az esztergomi érsekkel, beszél az ellene törő édesanyjával.
- A személyes hangot, a személyességet nem szabad, hogy elpusztítsa ez a tér - emelte ki.
Ennek érdekében ez alkalommal is segít a modern technika a szertartásjátéknak. Négy nagy kivetítőn, közeli képeken láthatják majd a nézők a szereplők arcjátékát.
- Amikor ilyen lehetőség nem volt, egy ekkora térben széles gesztusok, nagy hangerő, erős mimika kellett, hogy jellemezze a színészek játékát. A kameráknak köszönhetően immár ebben az óriási térben is meg tudjuk védeni a személyességet - tette hozzá Hirtling István.
Az eredeti cikk ezen a linken érhető el. Szerző: Majer Tamás